Mese | mustMEET Composers 2016 - MEGTELT!


2016.01.21

Közönségtalálkozó 2016. április 4-én 18 órától a BMC Könyvtárban

Vendégünk: Molnár Piroska színművész és Eötvös Péter zeneszerző

„itt a szavak zenévé válnak”

Eötvös Péter Mese című, 12,5 perces hangjátéka, zenévé sűrített hyper-meséje 1968-ban készült, száz magyar népmese motívumainak felhasználásával. Az összes szöveg mesélője, a különböző karakterek megszemélyesítője Molnár Piroska volt. A hangfelvételek eredetileg Budapesten készültek, majd ebből az alapanyagból hozta létre Eötvös Péter az elektronikus kompozíciót a kölni rádió stúdiójában.

A közönségtalálkozón Molnár Piroska és Eötvös Péter idézik fel az alkotás folyamatát felolvasással, beszélgetéssel és a teljes mű bemutatásával. A különleges akusztikai élményt nyújtó művet első alkalommal 1968-ban Darmstadtban mutatták be, ahol a mese három idősíkja a hallgatók előtt balra és jobbra, valamint hátul középen hangzott el. A BMC Könyvtárában felhangzó felvételen az 5.1-es technika lehetővé teszi, hogy közel ötven évvel később újból az eredeti hangzásképet hozhassuk létre.

"Azt szeretném, hogy a hallgatóban az akusztikus élmény befogadása által ugyanaz a vízió is megszülessék, mintha színházban lenne. Csodálatos elképzelésnek, a jövő látomásának tűnik számomra, hogy a láthatót hallhatóvá, a hallhatót pedig láthatóvá tegyük." Eötvös Péter

A Mese a BMC Records két albumán is megtalálható:

As I Crossed the Bridge of Dreams (1999): Mese, 5.1-es változat

Vocal Works (2001): Mese, sztereo változat

A belépés ingyenes, de a helyek korlátozott száma miatt regisztrációhoz kötött.

Regisztrálni az info@eotvospeter.com címen lehet.

_______________________________________________________________________________________________________

Farkas Zoltán: A zene nyelve - a nyelv zenéje
Eötvös Péter szöveges kompozíciói

(részlet a Vocal Works című albumhoz készült kísérőszövegből)


A zene szövegből születése a Mese című hangjáték esetében a legnyilvánvalóbb. A magyar nyelvű mesemondó (Molnár Piroska) dallamos, felhangokban bővelkedő, csengő beszéde a hangzóanyag gazdag forrása. A színésznő mesemondása három - különböző sebességű, egymást ellenpontozó szólamú - magnószalag alapanyagává válik. Eötvös Péter a '60-as évek végén sorozatot tervezett, melyben különböző országok népmeséit dolgozta volna föl. A tervből végül is csak a magyar nyelvű darab készült el 1968-ban. A kompozíció Ortutay Gyula gyűjtéséből kiválasztott, körülbelül száz magyar népmese részleteiből építkezik. Eötvös eljárása mintegy fordítottja a néphagyománynak: amíg a népi mesemondó ismert fordulatokból, tipikus népmesei elemekből állítja össze az egyes mesék individuális alakját, addig Eötvös a számos konkrét mese részleteiből párolja le a mesemondás általános, tipikus elemeit. A részleteket a mese dramaturgiája szerint csoportosítja. A bevezető formulákkal kezdődik a kompozíció, melyet leírás - a helyszín és a szereplők bemutatása - követ. Felbukkannak a mesék elmaradhatatlan bűvös számai, kibontakozik a konfliktus: a gonosszal való nagy leszámolás, majd humoros elemek oldják föl a feszültséget. A befejezés a magyar népmesékben igen gyakori, mondókaszerű, ritmikus próza formuláiból alakul ki. A mesterien megtervezett akusztikus folyamat sűrűsödése és ritkulása azok számára is pontosan követhetővé teszi a történés folyamatát, akik nem értik a nyelvet. A mesemondó hangja transzpozíciók által válik többszólamúvá. Az eredeti sebességű hangszalaghoz egy 4:3 arányban lassított és egy 4:5 arányban gyorsított sebességű felvétel társul. E három réteg polifóniája kissé emlékeztet a fúga- vagy kánonszerkesztésre (leginkább a németalföldi mesterek proporciós kánonjára), ám a hallgató számára sokkal közvetlenebbül felfogható. Eötvös maga inkább egyfajta "elő-echó, a normális sebességű elhangzás és az echó" hármasságáról beszél, amely a hallgató számára a megelőlegezés - megértés - rezonálás folyamataként válik érzékelhetővé. A zenei anyag efféle hármas megerősítése még a klasszikus szonátaforma dramaturgiájától sem idegen, ám kínálkozik egy jóval közelebbi párhuzam is. Amikor Eötvös ugyanazt a cselekménysort járja végig a Három nővér című opera, "szekvenciáknak" nevezett három részében, valójában hasonló formai koncepciót valósít meg óriási léptékben. Nyilvánvaló, hogy a '60-as években megtalált ötlet a "jövő útja" lett a komponista számára. Másfelől a Mese rendkívül izgalmas hangzásvilága igen erőteljes vizuális asszociációkat ébreszt a hallgatóban. Mintha eleven illusztrációja lenne Eötvös vallomásának: "Azt szeretném, hogy a hallgatóban az akusztikus élmény befogadása által ugyanaz a vízió is megszülessék, mintha színházban lenne. Csodálatos elképzelésnek, a jövő látomásának tűnik számomra, hogy a láthatót hallhatóvá, a hallhatót pedig láthatóvá tegyük."